Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Inaktív

, 253 olvasás, Horváth István , 10 hozzászólás

Bánat

Üresen hevernek napjaim,
mint flakonok a földön.
Csak fekszem az árnak habjain
és a nyelvem kiöltöm.

Nem vagyok én sonka,
de meg vagyok kötözve.
Minden álmom csonka,
és falak fognak közre.

Egy befőttes üvegben ülök,
szebb, jobb időket várva.
Elvagyok, mint marhán a tülök,
csak ne lennék ily árva.

2015–2019

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Horváth István
· Jóváhagyta: Destiny


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 86
Jelenlévők:
 · Francesca
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1029 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz