Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Egy pár cipő…

, 67 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Megemlékezés

A harmincas évek végefelé jártunk, mikor a háború hangja nagy port vert fel az egész világon.
Szegény családban születtem, visszagondolva a "szegény" enyhe kifejezés volt életünkben.
Anyám elvált asszony volt megáldva három apró fiú gyerekkel.
Én voltam a középső, 9-10 éves lehettem. Anyám sokat dolgozott, sokszor csal késő este tért haza fáradtan.
Háztartási munkát végzett mint takarítonő, mosónő, csak egyetlen nap volt a vasárnap mikor együtt voltunk,
ami nekünk egy rendkívüli szép nap volt.
Már nem tudnám megmondani hány helyen laktunk, mert Anyám nem tudta megtartani a lakásunkat sokáig,
kevés volt a jövedelem, mindenre nem tellett, és kilakoltattak bennünket, olyan fiatalon nehéz volt megérteni.
A legutolsó emlékem egy Baroos utcai bérház harmadik emeleti lakásába visz vissza, ahol három albérlőt
is tartottunk, hogy Anyám kitudja fizetni a bért.
Tíz évesen a közelo tejcsarnokban kaptam egy állást ahol reggel öt órátol fél nyolcig tejet hordtam ki ami nem
volt könnyű, két részböl álló vászonbol készült táska amiket egy szíj tartott össze. Elöl és hátul öt-öt literes üveg
tejet tartalmazott, ami meglehetősen nehéz volt, húzta válamat amikkel emeleteket kellett mászni.
Mire beértem az iskolába nyolc órára, bizony ekéggé elvoltam fáradva.
Az iskolának volt egy foci csapata amiben részt vettem, és még álmodtam is, talán egy nap igazi futbalista lehetek. Egy alkalommal délutáni mérközésünk volt egy másik iskolának a csapatjával, nagyon fel voltam izgulva,
szerettem volna ha megnyernénk a meccset. Amit nehezen de megynyertünk, nagyon belemelegedtem tüz
piros lettem, gondolatlanul jéghideg vizet ittam, tüdőmet leforráztam, estére belázasodtam.
Szegény Anyám nagyon megijedt, orvoshoz vitt ahonnan beutaltak az Új Szent János kórházba ahol egy hétig
voltam. Mondták, hogy minden rendben lesz, tanácsolták, el is intézték, hogy bekerüljek a Rózsadombi tüdő
szanatórium iskolába hat hónapra.
Az iskola erdős helyen volt, ha jó idő volt az iskolai padok a fák között voltak, kint voltunk a szabadban egész
nap. Hosszú sétányok voltak amiket megjártunk többször naponta, ilyen szép helyen még nem voltam soha.

Hiszen nem is lett volna semmi baj, én egy földhözragadt, csóró gyerek voltam és a ruházatomrol lesírt minden.
Osztálytársaim mind jól öltözött úri családbol származtak amit sokszor éreztettek velem, amit én szivemre
vettem. Sokszor szerettem volna nem ott lenni.
Termésazetemnél fogva nagyon szégyenlős gyerek voltam, csendes, soha nem szerettem hangos kiabáló
embereket. Az én világom külömbözött másokétol. Minden hónapban volt szülői látogatás, templomi mise
után, a szülők egy egész délutánt tölthettek gyerekeikkel.
Eljött a nap, jöttek a szülők többnyire hölgyek, dámák, kik mintha a legelőkelőbb divat szalonokbol léptek volna
ki, ruházatuk amiket még soha nem láttam. És a sok szép dámák között, megpillantottam szegény Anyámat.
Kopottas szegény ruházata feltünt a többiek között. Lelkünk érintkezett minha mondta volna - ne aggódjál,
egyszer majd minden jobb lesz -
Fiatal fejemmel sokszor gondolkodtam, miért van ez a nagy külömbség emberek között? Miért nem lehetünk,
ha nem is egyformák, de egy kicsit közelebb egymáshoz? Vajon ezek a fiúk vagy lányok mikor végig mustrálnak, mit érezhetnek? Sajnálnak vagy talán megvetnek, kinéznek maguk közül.
Volt köztük egy lány magam korú, gyönyörű akárcsak egy kis tündér, Gabi nak hívták, resteltem szóba állni vele,
nem is volt alkalmam. Ő volt az álmom őróla álmodoztam minden éjjel és csodákat reméltem.
Esős idő állt be, mikor az internátus iskolájában tanultunk, ebben az épületben volt az étkezés háromszor
naponta. Távol innen az erdőben volt két másik épület ahol aludtunk, külön a fiúknak lányoknak, a hosszú
sétautat mindennap meg kellett tenni.
A cipőm ami valamikor ki tudja kié lehetett, (mert mindég csak használt ruhákat, cipőket kaptunk) a talpa
kezdett leválni a víz befolyt, amit tudom mindenki észrevett.
Történt egy nap, már mindenki a helyén volt az osztályban, mikor a tanító bejött egy pár cipő volta kezébe,
amit letett az íróasztala mellé a dobogóra.
Az osztályok vegyesek voltak, fiúk, lányok egy tanteremben, csak a lakosztályunk volt már épületben.
A gyerekek kuncogtak, kitalálták a cipőnek a sorsát, ismerve az enyémet.
A tanító ült az asztala mellett iratait rendezgette, egyszer csak felált, mondta: Ágoston Tibor, félénken
válaszoltam de szerettem volna elsüllyedni a föld alá szégyenembe. Gondoltam a tanító most meg fog engem
szégyeníteni az egész osztály előtt.
Gondoltam a titkos kis szerelmemre, mindenre. Hiszen nem is cipő, ami nem jöhetett volna jobbkor, csak a
tudat, hogy én vagyok egyedül a sok diák között ilyen szerencsétlen helyzetben.
Ha a tanítónak lett volna egy kis szive megérteni a helyzetemet, odaadhatta volna óra után, hogy ne hozzon
engemet szégyenbe.
- Gyere ide fiam! - Szólt a tanító, mentem megáltam a tanító előtt.
- Ezt a pár cipőt valaki ajándékozta neked, tudom, hogy szükséged van rá, jobb ha itt mindjárt megcseréled,
a régit bedobhatod a szemétbe -
Gondoltam ez még a legroszabb, de engedelmeskedtem, leültem a dobogó szélére megcseréltem a cipőmet
amik két számmal nagyobbak voltak az enyéimnél. Megköszöntem a tanítónak, meghajóltam és visszamentem
a helyemre.
Elviseltem mindent, az élet lassan tanítgatott. Mikor vége lett a tanévnek végre hazamehettem, Anyám jött
értem. Mikor hazaérkeztünk egy csomag volt az asztalon, Anyám mondta, hogy az enyém, kibontottam, mikor
láttam az új cipőket, boldogságot éreztem szivemben, az volt az első új cipő az életemben.
Elvégeztem a felsőbb iskoláimat, nekivágtam az életnek, amit értékeltem jobban mint sokan mások, mert a
szegénység adta az erőt, az értelmet, hogy jobb ember legyek.
Aki nem szenvedett az nem tudja mi az élet!
Ágoston TIbor

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Blog
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 40
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0437 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz