Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A hetedik széken meztelen

, 107 olvasás, northman , 5 hozzászólás

Szerelem

Szóval itt van bennem
itt „cipelem” magamban
most is ahogy tél
keríti be fogja szorosan
az őszben pasztell kínokban
remegő hangos várost.

Itt bennem igen a haja illata
a szemében tükröződő
hanyag megállók
napfény az arcán
a cipőjén járdák lehelete
fekete kabátján november pihen.

A bőre selyme ahogy alszik
megérintettem már
meleg mint az erdők párája
titokzatos a teste
akár a szarvasok járta ösvények
az arca szép mint a felelet nélküli csend.

Gyűlölöm az időt nélküle
vakolatra freccsent
alvadt vérként szorítja el a torkom
beteggé és álmatlanná tesz
a folyton késő vekker számlapján
dobhártyát koptató órák kattogása.

Egy moziban a hátulról harmadik
sorban a hetedik széken ül meztelen
A teste félig karcolt márvány
az ágyéka bársonyba rejtett
mellbimbója körül
éber álmok keringenek.

A filmben épp fuldoklom
meztelen valami parttalan tóban
tíz körömmel tépem
a buborékok közé szorult
hörgéssé változott hangokat
a nevét próbálom kiáltani.

Hálás paplanok között alszik Ő
álomszagú lélegzetét figyelem
tenyerem bal combján
hajában szeretkezés
és suttogás visszhangzik
a hátam fáj de meg nem mozdulnék.



2019. 11. 26.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 26

Page generated in 0.0439 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz