Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmerengő

, 335 olvasás, Bánfai Zsolt , 4 hozzászólás

Ezerszín

Szúrós a park hintaláncokra fagyott mosolya.
Nézem, miként lassul bele a körforgásba
egy-egy piros körhinta rozsdás kontúrján a tél.
Vattacsomóvá szelídült madarak.
Röptük alatt porhóban bujkál a gyerekkor,
a lámpafény, mint habkönnyű érc ragyog –
édesanya madártején hullámoztak így
akkoriban a békés, fehér cukorcsónakok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 71
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 107
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.0788 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz