Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Ovidius…

, 43 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Remény

Mint száműzött vad hazámtol távol,
Fekete tenger partjait árván kószálom.
Idegen kenyéren sínylődöm, nyomorult
életem napjain tünődöm, vergődöm.

Számüzöttje vagyok a császárnak ki
vágyodó dalaimat kipellengérezte s
száműzött rabság lett a sorsom vége
legalább az életemet megmentette.

Rómát és kertjeit álmodom szüntelen
honvágyam őli bánatos szivemet.
Nem vigasztal itt már semmi, lassú halál
az életem, Augusztus! Könyörűlj nekem.!

Oh. Róma, legszebbike világok városainak
kivánságom, hogy még egyszer láthatnálak.
Azt a helyet, ahol nőmet a fórum előtt
megismertem, kit soha el nem feledtem.

Valamikor gráciák éltettek, éljenezték
dalaim, mikor én vittem a szót a phanteon
Későbbi generáciok, kik majd hallásbol
ismertek, talán még azt is elfelejtitek.

Nem vétettem, dalaimban igazat szóltam,
amit azóta számtalanszor megbántam.
Hatalmas császár! Esdeklem előtted, legalább
azt engedd meg, hogy koporsóm hazavigyétek.



Ágoston Tibor

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Blog
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 18

Page generated in 0.0359 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz