Navigáció


RSS: összes ·




Vers: megcsalva

, 125 olvasás, Kovács Sándor , 11 hozzászólás

Sajgó lélek

először csak olyan,
mintha, aztán
mosoly csetlik
félrehúzott arcra,
talán mégsem...

... mégis ott matat,
ideges ablakok
mögött kulcsokat
csörget jobb zsebében

zárak már nincsenek,
csak falak,
piszkosfehéren
egymásnak háttal alszanak



lyukas fogak
közé szorult
indulat remeg,
vállakra kúszna fel
megannyi emlék

érinthetetlenek



becsapott
ajtó szédül, zsanérjában
még lendület feszül,
megszeppent lépcsőkön
halkul el a múlt

kérlelhetetlenül.


2019. 10. 29.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Kovács Sándor
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 7
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Dephi
 · Kasperl


Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz