Platán hegyére ült a szürke Napkirály,
homályuszálya sárga sárba lógva leng,
a kackiás vitéz, az Ősz figyelve áll,
uralkodót vigyáz, avarsubája csend.
Egy árva udvaronc egyen-kabátja száll,
rekedt dalába Széllegény belépni rest,
tarisznya rejtekébe dugja két kezét,
előkotorni tó-lavórnyi kőlevest.
Sötét manó a Hold, karéjos arca dér,
irigy varázslatára jégacél simul.
A Napkirály, az Ősz, s a Széllegény halott.
Lovagja vállait karolva táncra kél
az Éj, de mozdulatlanul...
2019. 11. 10.