Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Egy ködös délutánon

, 14 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Elmélkedés



Ködös februári, szürke délutánon,
hajlotthátú ember kéreget a megállón.
A távolból feldíszített fekete lovak,
húzzák a halottas szekeret, utánnuk
a menet szaporán lépeget.

A napnak lassan vége, leszáll az este,
hideg, zuzmarás, lehelet száll mindenre.
Lassan fehéredik az utcák kövezete,
gesztenyét árul egy idős nénike,
tűz fölött melegszik a hideg keze.

Gondolkodom a halottas meneten,
egy élet kialudt a nagy mindenségben.
Talán jobb is annak ki elment,
nem szenvedi tovább a kínzó életet,
kiket itthagyott, fáj az emlékezet.

Harang szól, játszik a gondolatommal,
az életünk kiszámíthatatlan órájával.
Megérintett a hirtelen jövö gyászmenet,
mintha tudatni akarná velem, hogy a
halál árnyéka egyre közelebb.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Blog
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 2
Kereső robot: 10
Összes: 17
Jelenlévők:
 · Horváth István
 · kundalini


Page generated in 0.0372 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz