Áldásért én nem imádom Istent,
Hagyjatok!
S nem kérem, hogy temessünk el mindent,
Hallgatok.
Csak a szó, mi erőből tettvágy lesz
Ha kapom,
Lám, az arcom előtt mosoly feszül,
Takarom.
Alkoholnak bódulata támad
Üvöltve,
Emlékezz, ahogy anyád apádat
Ütötte!
A kéz nem lendül, a test mellett
Megpihen,
De jő a zokszó, s utána csend lesz,
Azt hiszem.
Idegen test, melyből lehelem e
Szavakat,
S terel össze egyből a lelkemben
Vadakat.
Nincs már több rím, ritmusom is egymásnak feszül,
A szó kifullad, az idegen test elterül.