Visszamentem oda,
ahol még láttalak.
Néztem, ahogy a
lábnyomod talpadra
némán rátapad, s
kezedbe ugrott az
eldobott pálcás jégkrém
- most is az epreset
kérném - s megint
tömbbe fagyva ült
közénk a harag.
A könnyek lassan
felkúsztak arcodon.
Megbántottalak.
Visszamentem oda,
ahol még láttalak,
lopva, gyáván,
akár egy árnyalak,
a léchez simultam,
hogy ne láss te,
és ne lásson senki.
Szeretnék veled újra
jégkrémet enni azon a
miskolci kis padon,
ahol véres ragaccsá
száradt a döglegyek
takarta, elmázolt
eperíz-fájdalom...