Mikor minden élet megszűnik örökre,
Magma tör fel lángolva a földre,
Bolygók ütköznek tüzesen össze
És milliók maradnak végleg csöndbe
Ez lenne a világvége?
Vagy mikor Isten úgy találja,
Kiégett benne bizalom lángja.
És az embert kérdőre vonja,
Paradicsomából lészen pokolja.
Ez a világ pusztulása?
Esetleg háború lesz a vége?
Egy nagyhatalom irigy vezére,
Bombát dobat civilek ezrére?
S a bosszú miatt hullik neki is vére.
Ez a világ temetése?
Vagy akkor apad végleg minden ér,
Mikor egy agyag naptár körbeér?
Tán alvilágnak nyílik majd kapuja?
S átlép rajta halálnak az ura?
Minden démonját magával hozza,
S ráég a hús az emberi csontra?
Netán a természet hagy ennyi holtat?
Bosszúból mit az ember folytat,
Hogy a gazdagság reményében
Megássa sírját magának szépen.
Hogy a szennyezés magos foka
Lenne örök álmunk gyászos oka?
Mikor szeretted örökre lehunyja szemét,
Fájdalmad hitet s vallást tépve szét.
Mikor egyedül érsz a nap végére,
S magányodban eszed veszted végre.
Ez, ez a világvége!