Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ébredések

, 263 olvasás, hook_ , 3 hozzászólás

Sajgó lélek

Este, titokban álmodban meglestelek;
Arcod egyszerre volt boldog és kétségbeesett.
Homlokodon táncolt dermedt holdvilág;
Mond, mily tájakon jártál kisleány?

Elveszett emberek, elveszett gondolatok;
Elfelejtett ígéretek, elfelejtett átkok.
Sosem teljesülő kívánságok, fakó álmok.
Megperszelt rétek, s kihalt városok.

A könnyek kútjánál, ugye arra jártál?
Látom rajtad, te is elvesztél már.
Vagy elveszett világban elveszett ismerőst láttál;
Hol minden semmire van ítélve régóta már.

Te is könnyel áldozol a kútnak;
Szürke tükre egyre csak dagad.
A valóságban párnádat áztatod;
Szavam persze nem hallod.

Sosem mondott szavak ezek;
Sosem teljesült tettek.
A semmi peremén ballagsz;
Csak semmi, mit itt találhatsz.

Kövesd majd a hajnal festett ösvényét;
Meglátod várt, nem várt végét.
De addig álmodj csak és hidd;
Ébredésed szebb lesz így!

Miért nem tudtok soha elengedni?
Miért nem hagyjátok, hogy azt higgyem, tudom mit akarok?
Miért kínoztok?
Miért kell annyiszor kimondanom, amit egyszer is elég?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: hook_
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 310
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 331
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1949 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz