Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Halomra hull a szó

, 294 olvasás, Simply , 8 hozzászólás

Sajgó lélek

Mint éber kisdedet, vigyázta szónak
tiszta dallamát… Délibáb e röpke
lét, új felé suhant egy csalfa sóhaj.
Hangok mámorát dőrén meggyötörte,

- lelke mása rebben, értetlen borong.
Kotta hangjain azóta zűrzavar
rian, disszonáns a fülnek… Mely bolond
mily gyermeteg az ember, ma mást akar,

de tegnapért hibázik holnap újra.
Vágyait csikorgva védik éjek,
itt semmit ér a gond falatnyi súlya.

Feledni kész, hogy könnybe fúlt az ének,
hogy kínra írt zenén kanyargott útja,
- s ha tévedésben él, magától védd meg.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Szonett
· Írta: Simply
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 85

Page generated in 0.0691 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz