Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Cseppnyi óriások - Ciripke megszólal

, 58 olvasás, Ravain , 21 hozzászólás

Ezerszín

MESÉLŐ
Kinézett a kunyhójuk ajtaján,
De nem látta, kit szeretne látni.
Néha mással is beérné talán,
Persze ettől még nem lehet bárki.

Számára Hétike az egyetlen,
Akivel a titkát megoszthatta,
Szíve egyre mosolygott szép csendben,
Ha visszagondolt arra a napra....

Éppen a kunyhó előtt üldögélt,
Már két hete anyut haza várva,
Szorosan átölelte a Reményt,
Különben a lelke nagyon fázna.

Sohasem úgy szólt hozzá Hétike,
Ahogy mások általában szoktak,
Kik sajnálat fonalból készítve,
A lelkére vaskos lasszót dobtak.

HÉTIKE
Leülök egy kicsit melléd,
Anyudat csak egyre várni,
Biztosan megérti elméd,
Hogy fárasztó lenne állni.

Egyetlen szót sem szólsz, tudom,
Csak, ha mosolya átölel,
Hidd el, lesz még rá alkalom,
S tán itt van már nagyon közel.

De mi lenne, ha csend helyett,
Megszólalnál most játékból?
Kérdezd meg róla szívedet,
Szerintem biztos válaszol.

MESÉLŐ
Ciripke a fejét törni kezdte,
S végül aztán bólintott egy aprót.
Lakatra zárni miért is kéne,
A szívében halkan nyíló ajtót?

CIRIPKE
Hát jó, játsszuk azt mi ketten,
Gyerünk Szavak, hajrá, usgyi.

HÉTIKE
Részemről teljesen rendben.
A Csend úgyis olyan uncsi.

Mondjuk, én leszek anyukád,
Te meg akkor a gyermekem.

CIRIPKE
Nem tudom pontosan okát,
De félek sírni kezd szívem,

Mivel előre sejti már,
Ez a játék majd véget ér,
S a Magány engem újra vár,
Nem hívom, mégis visszatér,

Mert anyunak nyoma veszett,
S csak a konok Csend ölel át,
Vidám, boldog napok helyett,
Ő lett a néma jó barát.

HÉTIKE
A Csend minket nem verhet át,
El kell űzni innen messze,
Nem mozdítja jó nagy farát?
Segítek én neki benne.

Taszítok rajta jókorát,
Az se baj, ha nagyot nyekken,
Vigye magával fogsorát,
Elbírunk mi vele ketten.

Betűd leszek szavak helyett
Egy hófehér üres lapon,
Míg anyukád rád nem nevet,
A várva várt legszebb napon.

CIRIPKE
Nem tudok én még olvasni,
Legyél a lapon Napsugár.

HÉTIKE
Jó, velem lehet alkudni.
Leszek szívedben én a Nyár.

CIRIPKE
Kicsit most is az vagy nekem,
Sőt inkább már nagyon-nagyon,
Ha még soká maradsz velem,
El sem férsz egy fehér lapon.

MESÉLŐ
Hétikével ritkán fordult elő,
Hogy a szavakat meg, nem találta,
Most mégis ez lehetett a nyerő,
Így hát szótlanul sem került pácba,

Mivel kis barátját átölelte
A szíve szüntelen kérésére,
S e részben más már nem is lehetne,
Mint, hogy legyen jó tanács a vége.

Az ölelés sok ezernyi szónál,
Egy érzés azt súgja, hogy többet ér.
Miért kéne csak egy szót is szóljál,
Mikor a szíved mindent elmesél.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Mese
· Írta: Ravain
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 5
Kereső robot: 19
Összes: 43
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Kovács Sándor
 · PiaNista
 · taxus_baccata
 · Tiberius


Page generated in 0.0422 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz