Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Édesanyám…

, 337 olvasás, Tiberius , 7 hozzászólás

Halottak napja

Nem felejtem el soha azt a reggelt,

Mikor kényszerböl búcsúznunk kellett.

Mikor félve kerestem tekintetedet, amit

Takartál mert könnyes volt szemed...

Egy élet volt közöttünk, az én életem,

Amit akkor megszakított a félelem.

Kötésemen még piroslott a vér, mikor

Reszketve, fájó szíveddel átöleltél.



Kétségbeejtő aggodalom szemeidben,

Ami áttükröződött félő lelkemben.

A bizonytalanság borzasztó hatalma,

Nem tudni, fogjuk-e látni egymást valaha.



Látni fogom-e azt a jóságos tekintetedet,

Ami oly sok jóságot nekem kifejezett.

Aggódtál, óvtál, mindent megtettél, mosoly

Az arcodon szeretetet sugárzott szét..



Kegyetlen tíz év, míg megkegyelmeztek,

Szeretett hazámba végre hazamehetek.

Átkozott bitangok, istent nem ismerve,

Tapostak embert, szabadságot karöltve!



A viszontlátást leírni nem lehet, szótlanul

Öleltük egymást, a boldogság beteljesedett.

Szegény jó anyám haja teljesen fehér lett,

Szomorú, fájdalmas évektől megöregedett.



Egy szomorú nap az lett a vége, az Úr

Visszahívta magához, az Éden kertjébe.

Fájdalmam nagyobb volt mint valaha,

Édesanyám felköltözött a mennyországba.



Nekem nem kell anyák, vagy halottak napja,

szívemben vagy, minden gondolatomban!

Te voltál nekem az anyák mintaképe, aki

Boldogságot vitt az emberek szívébe...




Megjegyzés: Ágoston Tibor

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halottak napja
· Kategória: Vers
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 213
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 241
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.4333 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz