Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ambivalens ősz

, 252 olvasás, Kasperl , 2 hozzászólás

Néhány szóban

Mikor itt az ősz, korán sötétül már,
s a ködös éjeken didereg a táj,
a forró nyárnak emléke lett a múlt,
mely halk sóhajjal az őszi csendbe hullt.

Mint a sorsunk, úgy száguld az őszi szél,
a szárnyán útra kel sok emberlevél,
s eltűnnek, miként a meddő napjaink.
Béketűrők vagyunk, mint az őseink?

Kerítés az ország kívül és belül,
vad gyűlölet, melybe sok vita merül,
tudásban kerestük az újabb tudást,
míg a vakhit ki nem ölt minden tudást.

Ám nappal még jól hevít a napsugár,
s mi új erőt gyűjtünk a harchoz, mi vár,
az éjszakák már hiába hűvösek,
hisz forrongnak végre az új hitek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 189
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 218

Page generated in 0.266 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz