Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kócos

, 69 olvasás, northman , 7 hozzászólás

Szerelem

Szóval fél hogy kitépem a szívét
szerelempokróc takarja testét
hűs barna őszi szemekkel
követi minden mozdulatom
kócos patakként csobogja minden szavam
ajtókat tár ki halkan épp csak szuszogva
ágyában hó-lepel-álmok nyugtatják
a lélek porhanyós és nyúzott erdejét.

Szeretem!
Dühösen éhesen és éjjeli utcák
dobolják lépteim szemben
a pocsékba vesző ablakok szárán
halkan lépdelő fény és jégvirágok
esőket hoz hogy mégis tisztán
zuhanjak rá erre az óvatoskodó télre.

És csendben toporgó
vonatok ablakából figyelem a várost
ahogy a kalauz mögött lassan balra húz
csak egy jobb kanyar szólít meg egy ember
ahogy súlyosan lélegzem
légszomj fotók a fejemben igen
a legtöbb meztelen róla
a többin forró kávécseppek talán még hangyák.




2019. október 25.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 23
Jelenlévők:
 · Destiny


Page generated in 0.0366 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz