Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Viharmadár

, 324 olvasás, Bánfai Zsolt , 10 hozzászólás

Pillanatkép

Úgy látom, ma sem jött el a világvége.
Vállamra passzátszél és halcsont tapad.
A tenger sós vize felragad az égre
és örökkévalóságig lassul egy mozdulat.

Hullámmezővé érik most a felszín,
lebegő tányérok a liliomok –
játszanak mint megsemmisülésig
a hínárillatban eltévedt gyerekkorok.

Narancsruhában érkezik az alkony,
a homokos parton lassan, tűnődve jár.
Szakadt arcom vitorlavászon –
óvom, mint költővermét a viharmadár.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 68
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 97
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0819 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz