Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Napvirágok (Hit II.)

, 152 olvasás, bArthAKata , 16 hozzászólás

Sors

Füstös vitorláktól vörös az ég
s a gyökerek hangja kinő a földből,
a rét izzón ölelő menedék.
Felhők alá kuporodnak a szelek
hegynek ormán lapuló ködtől
az eső, mint kopogó szegek.
Fagyért sikolt mélyben a mag,
üres helyekre ezernyi árny dől,
leveleken lobbanó utolsó szavak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19
Összes: 28

Page generated in 0.0623 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz