Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Évforduló

, 105 olvasás, Destiny , 21 hozzászólás

Magány

Szürke még a reggel, ősz van.
Nedves macskaorr szuszog nyakunkba, hangos dorombolásra ébredünk. Még lopunk egy picit a takaró melegéből, majd irány a konyha. Menet közben ételt töltünk a cicatálakba, arcot mosunk félig éberré, toporogva várjuk a kávét.
Kávéillat, cigifüst, csend, világosodó égbolt. Lassan felébrednek a szavak is.

- Olyan szép idő van. Nem kertészkedünk kicsit?
- De. Jó ötlet.

Kézből-kézbe adjuk a metszőollót, a lombseprűt, együtt vérzünk a rózsabokor tüskéitől, hajladozunk, szuszogunk, jókat nyögdécselünk, nevetünk.

- Öregszel, mi?
- Mintha te nem tennéd!

Elégedetten szemléljük munkánk eredményét. Kár, hogy egyre korábban sötétedik, és hosszú még az este. Sebaj, megszokásból leülünk a gép elé, majd csak elütjük az időt lefekvésig.

- Te nem is figyelsz oda!
- Mire?
- Hát a játékra. Látod? Már fel is robbant a bomba.
- Tényleg.
- Akkor nézzünk körül máshol.

Ide-oda kattintgatunk, de semmi nem köti le igazán a figyelmünket.

- Te sírsz?
- Hát nem láttad azt a szomorú posztot a kutyusról?
- Ez csak kifogás.
- Nem mindegy?
- Tudom, hogy megint azt hallod.
- Mintha te nem hallanád mindig ilyenkor.
- Miért arra akarsz emlékezni? A lélegeztető gép szabályos szuszogására, a monitor monoton csipogására, az élőnek tűnő, meleg kézre?
- Én nem arra akarok emlékezni. Minden szép emlékemet előveszem, és nagyon igyekszem, de ez a hang akkor is visszatér, mint minden közelgő évfordulón. Ne tégy úgy, mintha te nem ezt hallanád!
- Korán van még, hívd fel bármelyik barátod, tereld el a gondolataidat.
- Ugyan kit?
- Ne csináld már! Annyi név van a telefonodban.
- Akkor nézd végig a híváslistákat! Mindkettőt. A kimenőt, és a bejövőt.
- Nem nézem. Úgyis tudom, hogy csak a kimenőben találok ismerős neveket, ott is egyre ritkábban.
- Akkor miért beszélsz hülyeségeket? Pontosan tudod, hogy mindenki kihátrált, és minden próbálkozás egyoldalú maradt. Biztos tapintatból. Vagy más okból. Teljesen mindegy. Jó ez így! Mindent és mindenkit el kell engedni, ami és aki menni akar.
- Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért sírsz?
- Láttad a kutyás posztot, nem?
- Gyere, vegyük be a gyógyszert, és menjünk aludni!

Engedelmesen bevesszük a gyógyszert, ami gyors alvást ígér. Amíg hat, magunkhoz vesszük a könyvünket, és úgy teszünk, mintha olvasnánk. A szemeink engedelmesen szaladgálnak a sorokon, de értelmük nem jut el az agyunkig.

Hagyjuk a fenébe, letesszük, leoltjuk a lámpát.

Szorosan összebújunk, én és magam, és álomtalan, mély alvásba zuhanunk.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Novella
· Írta: Destiny
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 19
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Tollas


Page generated in 0.0371 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz