Belélegezlek október,
Sóhajtok belőled nyarat.
Utolsó őszi napsugarad
Bőrömbe égett billog marad.
Szívemben lüktető ér fakad,
S abból pergő patak,
Húsburkom harcos folyói
Képeznek torkolatokat,
Rakva az iszapot félre,
S öntik éltető vérüket
A lélek könny-sóstengerébe.
Ma fényben fürdök;
Muníciót gyűjtök
A hosszú hideg télre…
Hitem a tavasz,
Nem állok még félre!