Hatalmas várnak a sok ablakán,
Az egyiken a holdvilág kukucskál.
Valaki alszik ott, fehér ruhában,
Valakiröl álmodik, beszél magában,
Szerelmét hívja boldogságában.
Jött László elébe, virág csokorral a
Kezében vitézi díszben, ami több
Volt mint álom a fiatal szivében.
Mária nem várt, szaladott elébe, hogy
Szive boldogságát magához ölelje.
Gara Mária szivét Hunyadi Lászlónak
Adta, kinek a hóhér a bárdot csiszolgatta.
Várni az itéletet, őrőlte az idegeket.
Hírnökök jöttek, mentek mindenki várta
A régóta várt és remélt kegyelmet.
Mária álmábol felsikoltott, valami rémeset
Álmodott, ablaka a St. György térre nézet,
Ijedtében hamar kinézett, amit látott ott,
Sötét felhő takarta a napot, Hunyadi László
Feje a tönk mellett vérben ázott.
Királynak kegyetlen itélete, gyűlöletet
Hozott két nemzetre, Gara Mária szivét
A fájdalom megtörte, szerelme halála
Őt örök gyászba küldte. Hunyadi László
Emléke örökre megmaradt a történelembe
Ágoston Tibor