Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Staféta

, 28 olvasás, Tollas , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

Én is voltam fiatal,
most az idő marasztal,
marasztal,
fiatal,
ne nézzetek haraggal!

Én innen el nem egyek,
ősidőktől itt élek,
nem megyek,
itt élek,
ellenségtől nem félek.

Előttem a könyveim,
nem látnak a szemeim,
szemeim,
könyveim,
hullanak a könnyeim.

Ami rám vár, bátorít,
emberségre megtanít,
bátorít,
megtanít,
és betegen nem hagy itt!

Tudja, hogy beteg vagyok,
kezelnek az orvosok,
orvosok,
ápolók,
és akkor meggyógyulok.

Fiatalok várnak rám,
velük végzem a munkám,
vár reám
a munkám,
más kezébe nem adnám.

Az ifjakat tisztelem,
ha akarják, nevelem,
nevelem,
tisztelem,
miénk lesz a győzelem!

A hanyagot megvetem,
főleg, mikor szemtelen,
szemtelen,
megvetem!
Ők nem kedvelnek engem.

Ezt mondom most öregen,
szép volt az én életem,
életem
öregen,
ne játszódjatok velem!

Együtt vagyunk emberek,
feladatunk rengeteg,
emberek,
rengeteg,
gyertek, és segítsetek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 16

Page generated in 0.035 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz