Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Magány
    5. ›
  5. Bárcsak fájna

Vers: Bárcsak fájna

, 117 olvasás, Ágoston Etelka , 3 hozzászólás

vers, versek, Magány, egyedüllét, üresség,

Magány

Gyökeret vert a múlt
szikla-szívembe,
mint párnátlan csontkéz,
úgy markolja körbe a magány,
s morzsolja lassan szürke homokká.
Nedvtelen, kiapadt erek lelnek
falában temetkezési helyre,
nem ver már rég az élet
titkos taktusa benne.
Talán újra élénken verne,
ha olyan őrült jazzdobosra lelne,
aki belé még tüzet lehelne.
Megszállottan ütné,
mígnem a szinusz-ritmus
az övével rezonálna,
s a kőszív végre meleg húsként
marcangolhatóvá válna.
Ó, bárcsak fájna!

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Ágoston Etelka
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 27
Page generated in 0.0502 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz