Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az én reggelem

, 40 olvasás, Securus , 3 hozzászólás

Szerelem

És csendbe burkolózott az egész szoba,
E keserűség lenne a halál szaga?
Előlép, körbenéz, megrántja a vállát,
Csak a várakozás zavarja meg álmát.

Ilyenkor a szél se fúj, és szem se rebben,
De mint bárhol, csak a szót keresem ebben.
Egy kedves mosoly, bőrének érintése,
És a hajnalunknak nyugtalan kelése.

A szó szakad; „Te csak maradj még egy percig!
Hol járt ez az érző gondolatod eddig? ”
Most e beteg elme sem olyan idegen,
Akarom, hogy bennem örömére leljen.

Hang csupán a sóhaj, a fülledt valóság,
A lelketlen vadból előbújó jószág.
Furcsa illattá lett a keserű halál,
Otthont e szobában még mindig nem talál.

Nyugalomban várom tovább titkos hangját,
Beletörődöm, hogy körémfonja karját
Csendben, puritán szavak maradnak csupán;
„Maradj még egy kicsit! ” a „Szeretlek! ” után.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Securus
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 16

Page generated in 0.0442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz