Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ugrál és vicsorog

, 78 olvasás, northman , 9 hozzászólás

Bánat

Aranypor-külvárosokból lépdel
mosolyog de vérrel él
nem fordít hátat
a varjaktól festett ablakokban tükröződik.


Halottak már a tárgyak a kifakult idők
másnapos angyalként ülnek a járdán
lidércek a fejben a paplanok alatt s a vadonban
limonádét kértél az utolsó bárban
innen tudtuk meg hogy ez nem szerelem.

Állok a parton kezemben üveggel
benne egy üzenet mocskos papíron
hogy vidd el vagy szívd el vagy tudja az ördög
itt ugrál és vicsorog egy szív és már rád sem figyel
szóval nyüzsgő kis lélek vagy egy nyüszítő testben
keserű szavakból ágyazol egy beton-ültetvény szélén.

Hullámok a cipőmig a fűző sorvadt létra majdnem az égig
de megáll valahol egy felhő nyálán csúszik jobbra
az éhesen szeretkezők és a sótlan nyögések
már nem hoznak lázba Szívem
csak a vitorlák fájnak miket a bőrömhöz varrtál
azt mondtad szél én azt hittem repül
de csak korhadt árbocok téptek ágyékon gerincen át.

Még menekülnék ha aludni látlak
az álmaid szagától érdes szobák
plüss-bilinccsel tartják vissza
a friss rózsaszín vérerekben az oxigént
közben ősz tapos a fűrészporba
nyikorog az ajtófélfán a szél
ezüst a belváros a minden megállón túl
hold-facsarta fény lapul meg mögöttem.



2019. szeptember 19.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 18

Page generated in 0.0376 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz