Emlékezetem figyelmeztet:
régen találkoztunk,
fájdalmas az énnekem:
egymásról nem tudunk.
Járunk erre, járunk arra,
barátot keresünk,
de a testvér
nem kell nekünk.
A sok csillag között
te vagy a Nap,
s eljössz hozzám,
hogy lássalak.
Betűkben, szavakban
küldöd a lelked nekem,
bűnhődjön az enyém,
ha én nem azt teszem!
A Napod világítson neked
még sokáig,
ne sajnálja tőled a fényt,
neked avval tartozik.