Jön-jön, futok még,
falak mindenütt,
s torzó kínok fölött
átlépem lehetőségem hátárait,
lezuhanok a semmibe,
néma jajszavak között.
Csatakos párnába fúlt
zavaros rémálmok
kísérik kócos ébredésem,
filmek s híradók,
ki nem mondott mondatok
valósnak vélt díszletében.
Szememben ragacsos
még a homály,
levegőfényre ébredek,
elmém makacsul kapaszkodik,
feledem hamar a káoszt,
s érzem, újra létezek.