Magamban maradtam...
csak egy báb
porban fekve izzott
lángjaiban-lábnyom,
itt-ott...
palástom a szél...
mit reám szabott
az idő...
pajzsom a föld...
mi, ha óvja testem,
utánam, még a fűszál sem szeppen.
Felvértezett...
páncélomba zárta lelkemet
a nap, mi árnyékból a fényre tett...
kardom a feketén izzó végtelen...
a kozmoszból kovácsolt
ösztönös félelem...
élesebb lett...
az elvett lelkek
hazug sikolyában...
bár ne maradtam volna...
utolsó homokszem,
a széttört homokórában.