Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Magamban

, 38 olvasás, VDavid , 2 hozzászólás

Bánat

Magamban maradtam...
csak egy báb
porban fekve izzott
lángjaiban-lábnyom,
itt-ott...

palástom a szél...
mit reám szabott
az idő...

pajzsom a föld...
mi, ha óvja testem,
utánam, még a fűszál sem szeppen.

Felvértezett...
páncélomba zárta lelkemet
a nap, mi árnyékból a fényre tett...

kardom a feketén izzó végtelen...
a kozmoszból kovácsolt
ösztönös félelem...

élesebb lett...
az elvett lelkek
hazug sikolyában...

bár ne maradtam volna...
utolsó homokszem,
a széttört homokórában.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 23
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka


Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz