Ha meghalna a fény
ha semmivé lenne a sötétség
ha egy perc lenne bölcsője
és a halál lenne teremtője...
jövőnek, mit hívhatunk a múlt szemfedőjének
emlékből álom...
rám is vártak, de most már én nem várom
megtalálni... kit nem is kerestem,
elveszíteni... kit meg sem szereztem.
Szilárd talajon bár,
de mégis úgy fest
ingoványba eveztem
szeretne-e, kit szeretni vélek
ha szerelmétől, majd úgyis félek...
Új kezdetben, új a cél...
a boldogság felé markolva
sokszor könnyeket tép a szél...
Vaknak születni, élőn, de holtnak
vagy szivárványországban indigónak...
olyan lenne, mint egy csókja, a ki nem mondott szónak.