Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Még itt vagyok

, 28 olvasás, nagyvendel , 4 hozzászólás

Hit és vallás

Reggel ha felébredek,
hálát adok Istennek,
hogy még itt vagyok,
közöttetek lehetek,
égiek és földiek.
Szükségem van Rátok,
szükségetek van még rám,
szolgálni akarok,
veletek maradok,
mint némely maradékok.
Térden csúszkáló templomkoptató
nemigen vagyok,
nem fényesítem a padozatot,
de magasabb szempontok szerint
minden nap hitet vallok,
átélem a csodálatot.
A templom mindig ott van valahol,
ahol kezem imára kulcsolom.
Külsőségek már nemigen érdekelnek,
a hívságok csúfsággá értéktelenednek,
a hitem csupán, mi megmaradt nekem,
ünneplőbe öltöztetem
szelíd lelkületem,
máshol meztelenre vetkezem.
Fogam, hajam ritka mint a
cirkuszkerítés léce,
valaha volt szemeimnek
sötétkék nézése.
Nemigen látom már a tornyot,
ahol az öreg óra kongott,
összehúzom homlokom ráncát,
időt igéző kusza táncát,
mégsem látom a toronyóra láncát,
hallgatom a harangok játékát.
A dolgok ilyetén állása
most már haszontalan,
minden erőlködésem hasztalan,
szóljatok, meddig maradhatok,
ne hívjatok papot,
utamon egyedül maradok,
aztán mindennek vége van,
odadobom martalékul, magamtól magam.



Megjegyzés: Csak úgy, magamnak...
2019. szeptember 03.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 33
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0811 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz