Viszed magaddal
ezt az ócska nyarat
őszt raksz le az ajtók elé
hűs esőket locsolsz a szürkére
köddel takarod a vadont
belül és kívül.
Rothadó gyümölcsök
tépett vitorlák
és ócska kikötők
között sétálsz
a fejedben lombhullató
részegség hullámzik
a szívedben valami
láblógató szerelem
rugdalja az ajtót.
Kitöltetlen és kihűlt
kávék néznek rád
vissza keserűen
hűtőgép kattogás
érc hűvös esők
az ablakon.
Az apró a markodból
a csatornába hullik
valahol alattad
patkányok szaladnak szét
hegyeket taposó holdfény
nyüszít bele talán
egy csütörtök éjszakába.
Később lépcsőházi
lidércek rugdalják
valahol feletted a liftajtót
még a kedvtelen kedv
is vidámabban köp ki az ablakon
444-444 Herkules taxit hív
az utolsó bár előtt ül a lépcsőn
bitumen tenyerek törik a szívet
de durván...