Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éji séta…

, 51 olvasás, zitaolah , 3 hozzászólás

Magány

Kavarog a hó a fák ágain,
könnycseppként zuhan le a földre,
táncoló pelyhekben cikázik,
a lámpafényben pislákolón, csillogón
ragyog.

Mint egy álomban bolyongó idegen,
járom az utakat taposva, lelkem rejtett titkait,
agyamban cikázó bánat-ingereket,
s remegve tördelem jégkezeim.

Nincsen semmim, s mégis gazdag vagyok.
Csak egy mosoly ül arcomon, odafagyva.
Hidegen, csendben lépkedek,
kísérnek a lábnyomok utamon,
mint hóba préselt iránytű –
hozzám.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 7
Kereső robot: 12
Összes: 39
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Ifjabb_Tok
 · MetalRaven
 · Öreg
 · PiaNista
 · Ravain
 · Szucsj


Page generated in 0.0703 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz