Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éji séta…

, 269 olvasás, zitaolah , 3 hozzászólás

Magány

Kavarog a hó a fák ágain,
könnycseppként zuhan le a földre,
táncoló pelyhekben cikázik,
a lámpafényben pislákolón, csillogón
ragyog.

Mint egy álomban bolyongó idegen,
járom az utakat taposva, lelkem rejtett titkait,
agyamban cikázó bánat-ingereket,
s remegve tördelem jégkezeim.

Nincsen semmim, s mégis gazdag vagyok.
Csak egy mosoly ül arcomon, odafagyva.
Hidegen, csendben lépkedek,
kísérnek a lábnyomok utamon,
mint hóba préselt iránytű –
hozzám.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 91
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0721 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz