Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Forróvá téptél

, 327 olvasás, northman , 4 hozzászólás

Abszurd

Hűvös és persze összegyűrt
olyan éles sarkokkal
amelyek átvágják akár a bőrt is
azért a néhány léha vércseppért
ami zsebkendőben vagy lenyalva
végzi sóhaj-kutyák közt merülő délutánokon.

Fotelben bújva mérföldekre látok
mérföldekre látok el és a kép
valami hiányzik folyton talán sárgán
talán zölden guruló lábnyomokat keresek
talán érzéki a karc a torkomon
forróvá téptél szét dolgokat
hűvösre formáztál minden itt maradót.

Kék bárok rózsaszín plüss-pókok
szövik a fejemen át az ágyékig
a sötétben tántorgó ’alienhez
csapódó vágyat aztán semmitmondó
csikkek tánca a járdán
így pár pohár pezsgő után tudom
most nevetsz szerintem tangó.

Tudod belesüllyednék
talán bele is fulladnék
hosszúra kúszó vonatokról leugorva
esőket hajtva kék mocsokból sodort felhőkkel
de itt vannak ezek a nappallá emelt fények
a téboly csigái nyálcsíkot húznak bitumen idegeken.



2019.08.07. 22:23

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 84

Page generated in 0.0728 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz