Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elhagyott női szivek

, 5 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Boldogság

Elhagyott női szivek!....
Hold bevilágít a fényes ablakon,
magadban fekszel az ágyadon.
Nézed a szürke mennyezetet,
szeretnéd ha valaki szólna veled,
érezné, elhagyott szivedet.....

Karjaival átölelne, újbol életre keltene,
füledbe súgna édes, becéző szavakat,
régen hallott szerelmes gondolatokat.
Letörölné csókjaival könnyedet,
mondaná: Te vagy akiért élni érdemes!

Elhagyott női szivek, sok szenvedéstöl
megtört lelkek, kik arra születtek, hogy
szeressenek, kitárják előtted szivüket.
Oda adnák mindenüket egy jó szóért,
karjaid. szerető öleléséért........

Későre jár, Hold sem világít már elbújt,
hogy nyugodtan aludjál. Unalmas éjszakák,
egyik a másik után, remélve, hogy egy nap,
csak nézel vissza rá. Kinyílsz mint egy
rózsa, valaki rég várt boldogságára!...

Ágoston Tibor

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Boldogság
· Kategória: Vers
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 26
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · vargaistvan


Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz