Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elhagyott női szivek

, 261 olvasás, Tiberius , 4 hozzászólás

Boldogság

Elhagyott női szívek!...
Hold bevilágít a fényes ablakon,
magadban fekszel az ágyadon.
Nézed a szürke mennyezetet,
szeretnéd ha valaki szólna veled,
érezné, elhagyott szívedet...

Karjaival átölelne, újból életre keltene,
füledbe súgna édes, becéző szavakat,
régen hallott szerelmes gondolatokat.
Letörölné csókjaival könnyedet,
mondaná: Te vagy akiért élni érdemes!

Elhagyott női szívek, sok szenvedéstől
megtört lelkek, kik arra születtek, hogy
szeressenek, kitárják előtted szívüket.
Oda adnák mindenüket egy jó szóért,
karjaid. szerető öleléséért...

Későre jár, Hold sem világít már elbújt,
hogy nyugodtan aludjál. Unalmas éjszakák,
egyik a másik után, remélve, hogy egy nap,
csak nézel vissza rá. Kinyílsz mint egy
rózsa, valaki rég várt boldogságára!...

Ágoston Tibor

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Boldogság
· Kategória: Vers
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 225

Page generated in 0.1624 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz