Virradt. A Nap éppen kikukucskált a homokdűnék mögül, bíborba, aranyba öltöztetve a tájat, mikor a berel őrszem megpillantotta a porfelhőt, mely a fulorrgegesz közeledtét jelezte. Szolgálati tükrével tüstént jelzett társainak. A tábor felbolydult. Kürt harsant, dob pergett, a Főnök pattogó hangon osztogatta parancsait:
- Riadó! Mindenki fegyverbe, csatasorba! Futár a mocsári berelekhez!
A fulorrgegesz pekaruháton nyargalt. Négy kezében egy-egy rettenetes raktarakot forgatott, és nagyon ádáz képet vágott. A jámbor pekaru nem vett részt az ütközetben. Félrevonult, füleivel legyezgette magát, orrlyukaiból csinos, zöld füstkarikákat eregetett, és egykedvűen homokot legelészett.
A berelek már felfejlődtek harci alakzatba, megtöltötték vizgazaikat, és köteleket lőttek a fulorrgegesz lábaira. Egyenlőtlen küzdelem volt, a berelek a fulorrgegesz bokájáig sem értek. A hatalmas teremtmény egyetlen mozdulattal letépte magáról a köteleket, és vérfagyasztó üvöltéssel ellentámadásba lendült. A másik oldalon felbomlottak a sorok. A berelek fejvesztve menekültek, kerek nyomokat hagyva a homokban. Legyezőszerű füleiket összezárták, lila orruk elfehéredett az ijedtségtől. Úgy látszott, már minden veszve, mikor nagyokat szökkenve, megérkeztek a mocsári berelek. Felajzott vizgazaikból sárgolyókkal bombázták a bömbölő, behemót bestiát. Sivatagi rokonaik ez alatt rendezték soraikat, és köteleikkel megbénították a szörny lábait. Az négy karjával kalimpálva próbálta megtartani egyensúlyát, de lassan dőlni kezdett. Amikor földet ért, jókora porvihart kavart, és a környéken kilendültek a szeizmográfok mutatói.
– Hurrá! Győztünk! — ujjongtak a berelek, és összekapaszkodva körbetáncolták a legyőzöttet.
– Csak, mert hagytam. — tápászkodott fel a fulorrgegesz.
– Este visszavágó! — vigyorogtak barátságosan a berelek.
Az Ajtó túloldalán közben már hajnalodott. A harcosok még megbeszélték a csata részleteit, és egyenként átmentek a nyitott Ajtón. A másik oldalon hozzáláttak feladataikhoz: A berelek bérelt, kölcsönzött. A pekaru kiflit adott a gyerekeknek. A raktarak megteltek minden jóval. A vizgaz megjavította a csapokat, csöveket, és a fulorrgegesz is felvette fehér köpenyét, homlokára biggyesztette lyukas, kerek tükrét. Mindannyian borzasztóan unták. Alig várták, hogy este legyen.