Nem lehet!
Miért akarom mégis csókolni a szád?
El kéne futni, el innen, messzire. Szivárvány végét keresve hullani a semmibe.
Mégis maradok. Testem megfeszül égő pillantásod súlya alatt,
kezem végigsimítom arcodon, tétován megállok ajkadon.
Közelebb húzlak…
Szemem még keresi a tiédet.
Lassan elfogy a távolság, ujjaimban érzem borostád illatát,
ajkad már csókol, lágyan és szelíden,
egyre mohóbban veszem birtokba a tiédet.
Hátadon stigmákat karistolt ujjam lassanként megpihen.
A tiéd még perzsel, folytasd még kedvesem!
Szabadulnék?!
Küzdök ellene, de bódultan táncol; sűrű ágaival magához láncol,
magasba kap, elérem a hegytetőt. Félek! Nem kapok levegőt!
Vágyom a lelkedet, forró, tüzes testedet.
Nem enged, megfojt,
a húsomba mar…
Engedj, kérlek!
Vérzek!