A hajnali ezüstcseppek
Zöld levélre telepedtek.
Örvend a zöld árva levél,
Hármat nélkül ő alig él.
Hajnali fény világított,
Megelőzve a vén Napot.
Friss virágból csokrot fűztem,
S azt kettőjüknek elküldtem.
Gondolták, hogy mindig úgy lesz,
Szólhatnak az emberekhez.
A harmatcsepp ezūsttükör,
S az ember benne tündököl.
Megcsodálja saját magát,
Mert ő olyat soha nem lát.
Zöld levéltől elbúcsúzik
Felszárad, de visszavágyik!