Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megtartja magának a kéket

, 284 olvasás, northman , 9 hozzászólás

Szerelem

De most hallgasd...

Két tenyérrel üti a járdák dobját,
szóval buszokat rángat itt belül
és fordul, aztán lépdel, ott fent látom
és a lépcsők a talpa alá repülnek
kék-fehér csíkok, talán felhők,
talán ott marad néhány percre a parton
és a szívben hanyag tévén
nézi az éjszaka, ahogy meztelen
kilép egy kád forró vízből
és csavarja, szűri a napfényt
a fejére szórja a sárgát
és megtartja magának a kéket
igen nézem, nézem addig
míg pupillákra ömlő délutánok
kísérik át a sarkon
feltartott kezű fák óvják
a szőke haját a széltől
vagy kávé, igen forrón
két csepp a kézfejre szemből
igen, holnap újra
délelőtt csillog, délután sósak az árnyak
aztán élesen hanyatt a parton
ne várjon senki, ne várjon senki,
csak a tincseit lóbálom a holdnak
és kifulladásig táncol a holnap
a nappal alszom el párnám
az arcáról formázott bolygó
ugye éles, kettévágta a szívem
és ebből lett ez a félhold
ebből lett ez a félhold.


2019. július 18.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 89

Page generated in 0.0778 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz