Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az idő filozófiája

, 27 olvasás, nagyvendel , 2 hozzászólás

Ezerszín

Zálogba adják az órák az éveket,
megmérik, hogy betartod- e az időt,
s az ígéreted,
drágán később visszaveszed,
hiszen élni csak egyszer lehet,
fricskát adva a hitetleneknek,
ők ebben valahogy hisznek,
tagadják az örök életet,
nézik mire fecséreled el
a végzetes éveket.
Pedig hát szellemed
örökre betölti a teret.
Egyedül egy embernek fontos ez,
csupán csak teneked,
a többi nem érdekes.
Az idő vasfoga
húsod marcangolja,
csontjaid kilátszanak,
egy kutya árokba hurcolja,
aztán betakarja,
ínségesebb időre gondolva.
Most már idestova,
időtlen idők óta,
bejutsz egy fénylő alagútba,
ki tudja átérsz-e rajta?
Belegabalyodsz a nagy Univerzumba.
A féreglyukakon át
beérsz egy fekete lyukba,
a visszahajló téridő
egyre közelebb hozza.
Eltévedsz a Nagy Lófej ködben,
megtéveszt a galaxis
spirál alakzata,
a csillagközi űrhajók
megnyúló alakja,
az időutazás
fiatalító csodálata.
Kampósbotod ott áll
elindulóra,
apádé volt egykoron,
mint ami valakire vár,
talán tereád?
Rád bízta, hogy használd,
keresd vele a csodát.
Kezedben a homokóra,
életed fut le rajta,
derekán középen
szíjjal megszorítva,
hogy a szuszt is mind kiadja,
nincsenek a szemcsék
összetapadva.
Szobád falán falióra,
elhalkul a bim-bam hangja,
indulnod kell futamodva,
sürgetőleg ezt kongatja,
a maga igazát kántálva,
akár ha templomunk
lélekharangja volna,
ringye-rongya, ringye-rongya.



Megjegyzés: filozofáló elmélkedés
2019. augusztus 16.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 27
Jelenlévők:
 · GoldDrag


Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz