Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Találkozás…

, 326 olvasás, zitaolah , 4 hozzászólás

Pillanatkép

Napfény játszik a bőrön.
Elidőz kicsit, símogat.
Játszik az emlék,
mikor mi ketten...
Régi dallamot kutat.
Nézlek téged megigézve,
mint egy csodás látomást.
Nem kérdezek,
nem beszélek.
Nem töröm meg a varázst.
Nem nézel rám,
s nem zavarlak.
Csak kívánom a szád...
Érzem a kezed...
Szikrákat pattint a vágy,
és a néma képzelet.
Hozzám simuló bőrödön
ismerős, finom impulzusok.
Idegpályákon száguldó
bizsergés édes pulzusod.
És elmúlik a pillanat.
Szél kavar port a peronon.
Retinámba égetted arcodat.
Nincs happy and.
Hagyom...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 59
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18
Összes: 77

Page generated in 0.0607 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz