"Beteg vagyok, nagyon beteg,
Én Istenem, légy igazságos
S úgy áldj meg, ahogy szenvedek. "
A világosság elmúlt.
Vagy most kezdődik.
Ki tudja?
Orvosoddal szemben, megbénulva.
Azon a reggelen könnyezett az ég
megbolondult sejtjeid felett,
az a kis mihaszna legyőzhet téged,
korlátlanul szaporodik, ha engeded.
A fájdalom legmélyére süllyed,
csontodba vájja be magát,
a felszakadozott rossz sejtek,
összerándítják a beteg tested.
Olvad az egészség, lázad a félelem,
céltalan légben kavargó gondolat,
lelked zsugorítja a gyötrelem,
a földre kényszerülő végtelen.
Rák, a diagnosztizált betegség,
- a szakember mondja -
Még nem most hal meg,
szerveit szortírozza.
Megjegyzés: Idézet: Ady Endre: Beteg ember fohásza