Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Diagnózis I.

, 289 olvasás, Magyar Anita , 2 hozzászólás

Fohász

"Beteg vagyok, nagyon beteg,
 Én Istenem, légy igazságos
 S úgy áldj meg, ahogy szenvedek. "


A világosság elmúlt.
Vagy most kezdődik.
Ki tudja?
Orvosoddal szemben, megbénulva.

Azon a reggelen könnyezett az ég
megbolondult sejtjeid felett,
az a kis mihaszna legyőzhet téged,
korlátlanul szaporodik, ha engeded.

A fájdalom legmélyére süllyed,
csontodba vájja be magát,
a felszakadozott rossz sejtek,
összerándítják a beteg tested.

Olvad az egészség, lázad a félelem,
céltalan légben kavargó gondolat,
lelked zsugorítja a gyötrelem,
a földre kényszerülő végtelen.

Rák, a diagnosztizált betegség,
- a szakember mondja -
Még nem most hal meg,
szerveit szortírozza.



Megjegyzés: Idézet: Ady Endre: Beteg ember fohásza

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 66
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 92

Page generated in 0.0871 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz