Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szigetvár

, 277 olvasás, across , 4 hozzászólás

Megemlékezés

Még látszanak zászlaink
A gomolygó füstön át,
Még látjuk társaink
Utolsó rohamát,
A véráztatta földet, melyen elveszünk,
Ez hát a vég…
Idegen urak szolgái nem leszünk.

Túlerővel szemben magunkra hagyatva,
A szabadság reményét soha fel nem adva,
Vállt vállnak vetve fogadjuk végzetünk,
Idegen urak szolgái nem leszünk.

Senki sem menekül, mindenki harcban áll,
A világ mit őriztünk, velünk a sírba száll,
Bár testünk elporlad,
Hírnevünk fennmarad.
Becsület s tisztesség vértezte szellemünk,
Idegen urak szolgái nem lettünk.


Megjegyzés: Zrínyi Miklós várkapitány utolsó szavai katonáihoz, 1566. szeptember 7-én:

”Hagyjuk hát el ezt az égő helyet, és a tisztáson ütközzünk meg ellenségeinkkel.
Aki meghal – istennel lesz. Aki nem hal meg, annak a neve lesz dicsőítve.
Én megyek elsőnek, és amit teszek, azt tegyétek ti is.
Isten a tanúm – soha nem hagylak el benneteket, testvéreim és vitézeim! ”

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: across
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 304
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 328
Jelenlévők:
 · Déness
 · gazzo


Page generated in 0.4423 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz