RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2019-09-06 08:30:01, 312 olvasás, northman , 5 hozzászólás
És most ott távol kifordított barázdákban süllyedő ég ér a pernye és csókszínű földhöz Partok közt nem úszni lélegezni az illatát így nőnek bennem saját hullámtörők és tavak Hajához érő ár s apályban habzó űrt kavaró s nyúzó ujjaim holdat simítanak csillag-pupillák esők felett Sarokba taszított vágyak forgatják alattam az ágyat éjszakák nyúlnak hónom alá röhögve löknek fejjel a falnak Bálna-léghajók kék szemei színét fésülik a bőrömön át hosszú éjeken át a szívbe kávéültetvények és monszun Akarom őt erről sikít a hold ezt sercegi kábult bárok padlójában s a fejemben a szú És most ott távol lélegezni az illatát ujjaim holdat simítanak hosszú éjeken át a szívbe 2019. 07. 29.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς