Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajához érő ár

, 68 olvasás, northman , 5 hozzászólás

Pillanatkép

És most ott távol
kifordított barázdákban
süllyedő ég ér a pernye
és csókszínű földhöz

Partok közt nem úszni
lélegezni az illatát
így nőnek bennem
saját hullámtörők és tavak

Hajához érő ár s apályban
habzó űrt kavaró s nyúzó
ujjaim holdat simítanak
csillag-pupillák esők felett

Sarokba taszított vágyak
forgatják alattam az ágyat
éjszakák nyúlnak hónom alá
röhögve löknek fejjel a falnak

Bálna-léghajók kék szemei
színét fésülik a bőrömön át
hosszú éjeken át a szívbe
kávéültetvények és monszun

Akarom őt
erről sikít a hold
ezt sercegi kábult bárok
padlójában s a fejemben a szú

És most ott távol
lélegezni az illatát
ujjaim holdat simítanak
hosszú éjeken át a szívbe



2019. 07. 29.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 24
Jelenlévők:
 · GoldDrag


Page generated in 0.0887 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz