Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Galambok

, 325 olvasás, Tollas , 4 hozzászólás

Szeretet

Két magányos fehér galamb
szállt le az udvarra,
megtalálták a meggybabért,
s megpihentek rajta.

Azóta őket figyelem,
otthon vannak nálam,
az udvaron lépegetnek,
s csodálkoznak rajtam.

Turbékolást néha hallok,
egymásnak dalolnak,
és ha megzavarják őket,
a magasba szállnak.

Súlyos beteg mind a kettő,
egymást ápolgatják,
mások nem törődnek velük,
a sorsukra hagyják.

Vigaszt senkitől nem várnak,
amíg turbékolnak,
s ha arra már nem képesek,
még messzebbre szállnak.

Amíg a hangjukat hallom,
addig nyugodt vagyok,
elég lesz majd keseregni,
ha tőlük elválok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32
Összes: 90

Page generated in 0.0759 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz