Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Mini mesék

, 36 olvasás, mistletoe , 3 hozzászólás

Ezerszín

Egyszer, a jólelkű és barátságos óriás elbambult, és véletlenül rálépett a pocok farkára. Ezért, az erdei bíróság közmunkára ítélte. Mivel azonban, soha életében nem dolgozott, megzakkant és lett belőle egy gonosz óriás…

Nyúlapó fenyegető levelet írt a rókának: „Ha még egyszer Rókica lánya kicsúfolja az én Lali fiamat, odamegyek magukhoz és olyat teszek, amit még soha! ” Mivel nem kapott választ, be is váltotta a fenyegetését: odament Rokáékhoz és bekiabált:
- Róka, gyere ki!
A hatalmas termetű ravaszdi meg is jelent az ajtóban. A nyúl végigmérte, nyelt egyet, majd így szólt:
- Csak azért jöttem, mert szeretném megkérdezni, hogy megjavítsam-e a bejárati ajtót, mert látom, hogy lóg egy kicsit…

A varacskos disznó szépen kiöltözött és elment az erdei kuplerájba kikapcsolódni. A Madám azonban kidobta, mert intenzív pocsolyaszagot árasztott. Ahogy szomorúan hazafelé ballagott, azt dohogta magában: - Nem értem, ez hogy történhetett meg velem, hiszen alaposan ledagonyáztam magam. - Aznap este a mocsári teknősnél vigasztalódott.

A róka folytatni akarta a családi hagyományokat, és ügyvédnek jelentkezett. Nem vették fel, mert már új szelek fújtak, a vörös bunda már hátrányt jelentett, mint önkényuralmi jelkép…

Hajnaltündér ma is tette a dolgát, mint minden nap. Pirkadatot varázsolt az égre, noszogatta a még most is álmos Napot, hogy lassan adjon teljes világosságot mindenkinek. Dolgavégezetten, fáradtan leült egy pitypang tövébe, és újra elővette álmai hercegének fényképét. A daliás termetű szentjánosbogár volt szerelmének tárgya. Soha nem láthatták még egymást, mert a fiú éjszaka dolgozott: lámpásával mutatta az utat az arra tévedőknek. Csak az öreg lapulevélre írt üzenetekkel tartották a kapcsolatot.
A mai nap különleges lesz, mert a lovag fontos lépésre szánta el magát: feladta a karrierjét, (pedig már főlámpás volt) munkát vállalt egy nappali műszakos lampiongyárban, mint minőségi ellenőr. Így, ma megtörténhet a nagy találkozás. A hajnaltündér nagy izgalommal készülődött, a legszebb virágruhát választotta ki, csodálatos illatfelhőbe burkolózott. Eljött a varázslatos pillanat. A hajnaltündér boldog arcára lassan ráfagyott a mosoly: egy szikkadt potrohú, beesett szemű, szárnyaszegett bogár állt előtte.
Elfelejtették, hogy milyen hosszú is volt a várakozás. A tündérekre nem hat az öregedés, de a szentjánosbogarakat megeszi az idő vasfoga…

Víziló Hedvig beiratkozott Gazella Gizi aerobik tanfolyamára. Első alkalommal tönkretett egy futógépet, elszakított három gumikötelet, és kipukkasztott két fitness labdát. Azért nagyon igyekezett megcsinálni a gyakorlatokat és ennek meg is lett az eredménye, hiszen a kurzus végére 1325 kilóról, lefogyott 1324, 5 kilóra…

Lajhár Lajcsi és Soma, a néma kacsa, nagyon jó barátok voltak. Mindenki csodálkozott ezen a különös kapcsolaton, pedig tökéletes volt köztük az összhang: soha nem vágtak egymás szavába…

A kis kavics, a sebes sodrású patakban élt. Valahol fenn, a forrásánál, egy barlangban látta meg a napvilágot. A picinyke, tűfejnagyságú, összeállt társaival és szép, de szögletes darabbá fejlődött. Egy nap, vízzuhatag hullott rá és elkezdett társaival együtt görgedezni a fény felé. Amikor kijutott a világosságra, nagyot huppant és elkezdte szédítő rohanását a patak sodrásában. Közben a zötykölődéstől és az ide-oda ütődésektől formásra csiszolódott. A patakból lassabb folyóba került. Sokkal többen voltak, szűkösen lökdösődtek, gyakran beszorultak, ahonnan csak nagy vesződségek árán szabadultak. Éppen egy ilyen helyzetből próbálta kiszabadítani magát, amikor észrevette őt. Még soha nem látott ilyen csodálatos kavicsot. Opálkék színe, tökéletes alakja mindenki figyelmét magára vonta. Még a víz is eltátotta a száját, lelassult, talán meg is állt egy pillanatra. Valaki más is észrevehette, mert egy kicsi gyerekkéz nyúlt a vízbe és kiemelte. A pillanat varázsa elszállt, és minden folyt tovább a maga megszokott medrében…

Töftöf néni, az anyakoca, teli bevásárlószatyrokkal ért haza. Fáradtan lehuppant a hokedlire és körülnézett. Elöntötte a pulykaméreg, mert látta, hogy malacai szanaszét heverésznek, miközben szalad az egész ól a rendetlenségtől. Fogta magát, bepakolt a hűtőbe és jól bevágta az ajtaját. A legkisebb ébredt a váratlan zajra, mindjárt az anyjához rohant:
- Mit hoztál, mi lesz a vacsora?
A többiek is felriadtak, ők is kérdezgették. A mama csendet intett, majd így szólt:
- Addig itt nem lesz moslékolás, amíg nem csillog-villog az egész lakhelyetek! –azzal visszaült, feltette a lábát az asztalra és újságot olvasott. Ki-kisandított, felfüggesztve a betűk zargatását, hogy hogyan állnak a dolgok. A malacok méla undorral tették a dolgukat. Váratlanul zajok hallatszottak kintről. Autómotor berregett, emberek hangja hallatszott, majd felpattant az ajtó. Durva kezek kilökdösték a kicsiket és becsapódott mögöttük az ólajtó. Még egy ideig hallatszott az elkeseredett visítás, majd elindult az autó és a hangokat felváltotta az iszonyatos csend…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Mese
· Írta: mistletoe
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 27
Jelenlévők:
 · GoldDrag


Page generated in 0.0444 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz