Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Narkotikum

, 253 olvasás, Magyar Anita , 3 hozzászólás

Abszurd

Kutyák lábnyomai
csapják a szürkeséget
- szekrény reccsenése -
keresik a csőcseléket.


Romló élet mérgei
pusztítják a jó népet
- újabb keveréke -
felzabálja az agykérget.

Por s tabletta éli
fel a húsos szövetet
- elhalt feketébe -
öltözteti a fényességet.

Életkorát vési
a szintetikus löket
- az idő pecsétje -
nyomja rá a végfestéket.

Kínosan szenvedni
csak te látod majd őket
- gyötrő fájó léte -
kiirtja az nemzedéket.

Próbálnak felkelni
a bódító nem győzhet
- eltemetik élve -
homály fedi az ürességet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 56
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 77

Page generated in 0.0628 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz