Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emberfia

, 47 olvasás, Szati , 4 hozzászólás

Remény

Koldus térdel istenháza előtt,
alamizsnáért esdve könyörög.
Gyomrában több napja nem volt étel,
hangja egyre halkabban nyöszörög.


Reméli, megszánja emberfia,
amikor véget ér a szentmise.
A hívők istenhez imádkoznak,
nála zeng fel a koldus éneke.

Ajtó nyílik, kitódul a tömeg,
szerényen koldul, nem kér egyebet
– hangja már csak pár lépésre hallik –
kis kenyeret adjatok, emberek!

Beteg szívében múlik a remény,
kinyújtott keze most görcsbe rándul.
Nem változik léte, könnyes szeme
az égre tekint, s szíve megfájdul.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: Szati
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 4
Kereső robot: 14
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Divima
 · Pancelostatu
 · PiaNista
 · Szati


Page generated in 0.0794 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz