Koldus térdel istenháza előtt,
alamizsnáért esdve könyörög.
Gyomrában több napja nem volt étel,
hangja egyre halkabban nyöszörög.
Reméli, megszánja emberfia,
amikor véget ér a szentmise.
A hívők istenhez imádkoznak,
nála zeng fel a koldus éneke.
Ajtó nyílik, kitódul a tömeg,
szerényen koldul, nem kér egyebet
– hangja már csak pár lépésre hallik –
kis kenyeret adjatok, emberek!
Beteg szívében múlik a remény,
kinyújtott keze most görcsbe rándul.
Nem változik léte, könnyes szeme
az égre tekint, s szíve megfájdul.