Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A Chi

, 74 olvasás, alfabata , 9 hozzászólás

Ezek vagyunk

Kicsi csírám, rám kicsi e chi.
Lám, a láma rí, nem a rím.
A rím viszi a prímet, (bár itt nem szám(ít))
Míg csak felrí a kicsi chi, rám, itt.

Lábasban fő a láma lába,
S a láma falábbal sétál a bálba,
De esetlen’ lábatlankodik, ha látja,
Hogy tévút a térkép e tája.

S az étlap alatt halad
A mája az asztal felé a tálba’,
S könnye csorog az ágyra,
Mert elhagyta a babája.

S e tényt alátámasztja
Egy fénykép, hol a
Láma babája tényként
Ölelget egy fény-lényt,

Kit elhagyott az energiája.
S kifutott belőle a chi, ma.
Szárnyai a porba hulltak
És tapos rajtuk egy csizma.

S a kicsi chi csak kéredzkedik
Az ölembe, hogy neki itt lenne
Lenni most már kedve, de én egy
Végtelenbe huppant, véges létes,

Szemrevaló, színre kicsit kékes
Csizmás, kandúrosan hancúros
Legény vagyok, ez pedig nem egy
Chi simogató költemény - legényes.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: alfabata
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 28
Jelenlévők:
 · arttur
 · gszabo


Page generated in 0.0391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz