Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sóvárgás

, 43 olvasás, Alexa , 4 hozzászólás

Remény

Rokkámon sodorj aranyfonalat óh, Remény,
s tán éltem gyönge szálát
nem hasítja már a végzet
– rongyom épp elég viseltes –
mind a gúnyát, mit rám öltött a sors,
megszolgáltam, úgy foltozom mindmáig,
selyemszálon mégsem pendül lelkem,
ott táncra kélne már s csak sóvárog
messze tűnő csillagodért,
melynek halovány fényéből
egyszer talán új ruhámba sző
aranyszálat a végtelen…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: Alexa
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 4
Kereső robot: 14
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista
 · Szati
 · Tollas


Page generated in 0.0585 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz